Alapmatt futóval és huszárral

Végjáték


KirályFutóHuszár Király

Futóval és huszárral (valamint a királlyal) mattot lehet adni az egyedüli királynak, de nehéz. Itt arról lesz szó, hogy hogyan lehet ezt megtenni, és hogy hogyan érdemes védekezni ellene.

Ez a négy alapmatt legnehezebbike:

Röviden

Mattot adni csak sarokban, azon belül csak a jó sarokban lehet (a futó mezőszínével azonosban).

Lépések:

Tartalom

Tartalom

1. Nehézség

2. Futó és huszár együttműködése

3. Mattképek

4. Közép elfoglalása

5. Sarokba szorítás

6. Átvezetés a jó sarokba

6.1. Philidor-féle W-manőver

6.2. Deletang-féle háromszöges módszer

7. Matt végrehajtása

8. Nem optimális védekezés

9. Miért rossz a rossz sarok?

Lásd még

1. Nehézség

Futóval és huszárral mattot adni nagyon nehéz – ha az ember nem ismeri a módszert. Példa arra, hogy sakknagymesterek se mindig tudják megcsinálni:

Nem azért, mert nem tudnak sakkozni, hanem mert a módszer ismerete nélkül ennyire nehéz. Az ötven lépés szabálya alapján ötven lépés van a mattadásra, különben döntetlen az eredmény. Elvileg ugyan (sakkvégjáték-adatbázis szerint) minden állásból legfeljebb 33 lépésben mattot lehet adni, de pontatlan játékkal könnyű ötven fölé csúszni.

A helyzet azonban nem reménytelen. Bár a módszer maga sem könnyű, a legnehezebb a négy alapmatt közül, de ha megtanuljuk, akkor képesek lehetünk mattot adni ötven lépésen belül bármely állásból.

2. Futó és huszár együttműködése

Először nézzünk példákat arra, hogy a futó és a huszár hogyan tud hatékonyan együttműködni. A másik három alapmattban, a vezér, a bástya, illetve a futópár esetén könnyű volt áthatolhatatlan falat építeni a királlyal szemben. Itt ez nehezebb, de lehetséges.

Először is látni kell, hogy a futó egyetlen mezőszínre van korlátozva, a huszár pedig pont fordítva: minden lépésben megváltoztatja a mezőszínét, következésképp egyszerre ő is csak egyetlen mezőszínt tud felügyelni. Ahhoz, hogy hatékonyan együttműködjenek, a huszárnak más színű mezőket kell felügyelni, mint a futónak, ezt pedig úgy teheti, ha ugyanolyan színen állnak.

A legjobb két példa az, ahol azonos színen vannak, és közel egymáshoz:

Ez a legerősebb fal, különösen, ha eltoljuk eggyel balra, a tábla széléhez. A tisztek úgy képeznek falat maguk előtt, hogy az ellenfél nem tudja őket megközelíteni (csak hatalmas kerülővel).

Ez a másik erős fal ("L" alakú fal). A tisztek itt is elbújnak a fal mögé, hogy a király ne tudja őket megtámadni (nagy kerülő nélkül).

Vannak egyéb, kevésbé jó lehetőségek is, ha a tisztek továbbra is azonos színen vannak, de távolabb egymástól:

Hasonló "L" alakú fal, csak kisebb, mint az előző. A huszár nem bújt el a fal mögé, de védi a futó.

Rövid fal. A huszárt védeni kell a királlyal.

A futó, ha szükség van rá, általában el tud lépni az átló mentén a fal megtartása mellett, például ha várakozó lépést kell tenni. A huszár viszont amint ellép, az összes felügyelt mezőt elveszti, mert átlép a másik mezőszínre. Ezért ebben a végjátékban a huszár ritkán lép, és olyankor általában kettőt egymás után, hogy ismét a jó mezőszínen legyen.

3. Mattképek

Felsoroljuk a lehetséges mattképfajtákat. A futó, ha csak egy átlója van jelölve, azon bármelyik biztonságos mezőn lehet, a huszár pedig a kék mezők valamelyikén.

Huszármatt a tábla szélén

Futómatt a tábla szélén

Matt a jó sarokban

Matt a rossz sarokban

Ezek többsége azonban csak elméletileg létezik, nem kényszeríthető, azaz csak az ellenfél segítségével hozható létre.

Mattot csak a tábla sarkában lehet adni, és nem is akármelyikben: abban a kettőben, amelynek a sarokmezője azonos színű, mint ahol a futó mozog. Ezeket nevezzük jó saroknak, a másik kettőt pedig rossz saroknak vagy biztonságos saroknak. Ennek megfelelően a futó mezőszínét jó színnek, a másikat pedig rossz színnek hívjuk.

Jó sarok
(mattot lehet adni)
Rossz sarok
(biztonságos sarok)
(biztonságos sarok)
Rossz sarok
(mattot lehet adni)
Jó sarok

A fenti mattképek közül kétfélét fogunk tudni előállítani: egyrészt a "Matt a jó sarokban" című (harmadik) ábrát, másrészt az elsőt, de eltolva a jó sarokba úgy, hogy a király a sarok melletti mezőn áll.

4. Közép elfoglalása

A védekező király, ha lehet, megpróbál középen maradni, mert ott van a legtávolabb a sarkoktól. Az első lépés ezért az, hogy elfoglaljuk a tábla közepét, és a figurákat oda csoportosítjuk. Ezután a védekező fél már nem tud középen maradni, ezért választania kell, hogy a tábla szélének melyik részéhez akar közelebb lenni. Akkor tudja a legtovább késleltetni a mattot, ha minél távolabb megy a jó saroktól, vagyis ha a rossz sarok környékén marad. A következő fajta állást szeretnénk létrehozni:

Az állás jellemzői:

Nézzünk néhány példát, hogyan lehet ezt az állást létrehozni (a nyilakra kattintva vagy kurzorbillentyűkkel lehet lapozni):

Sötét lép

Közelítsük a közép felé a legfontosabbat, a királyt.

Marad középen.

Megyunk tovább középre.

Marad középen, és fölveszi a szembenállást.

Most nem tudunk továbbmenni a királlyal, ezért folytassuk mással: állítsuk a futót a rossz sarok felé mutató mellékátlóra, elvéve még egy középső mezőt.

Nem tud középen maradni.

El tudjuk foglalni a közepet. Még nem vagyunk készen, mert a királytól távolabbi középső mezőn vagyunk.

Oldalaz, lehetőleg a rossz sarok felé.

A huszár még túl messze van, lépjünk közelebb vele.

Oldalaz oda-vissza.

Középre helyezzük a huszárt.

Választani kell, merre megy, ezért a rossz sarok felé megy.

A királlyal átmegyünk a közelebbik középső mezőre.

Befejeződött a közép elfoglalása. A futónak nem kell középen lenni, csak a megfelelő mellékátlón.

Sötét lép

Elindulunk közép felé.

Középre lép, egyúttal elállja a királyunk útját.

Nem baj, akkor a futóval lépünk a helyére.

Marad középen.

Menjünk tovább közép felé.

Megtámadja a futót, hogy nyerjen egy kis időt.

Maradunk vele az átlón.

Visszajön középre.

Elvesszük az összes többi középső mezőt.

Hátrál, lehetőleg a rossz sarok felé.

Középre lépünk.

Megtámadja a másik tisztet is.

Nem baj, úgyis vele lépnénk most. Menjünk közép felé, kihasználva a futó védelmét.

Jön vissza.

Menjünk tovább közép felé.

Hátrál, lehetőleg a rossz sarok felé.

Befejeztük a közép elfoglalását.

Sötét lép

A király elállja az utat, de azért induljunk el közép felé.

Próbálja továbbra is elzárni az utat.

Mehetünk tovább, mert a futó már nem engedi a királyt továbbra is szemben állni.

Ha nem tudja tartani a szembenállást, akkor megy közép felé.

Megyünk közép felé.

Megy középre, és továbbra is elállja az utat.

Ha a királlyal nem tudunk tovább menni, akkor a futót állítjuk jó helyre.

Oldalazva marad középen, hogy továbbra is elállja az utat.

A királlyal nem tudunk, ezért a huszárral jövünk. De vigyázat: nem mind a két út jó, mert a piros mezőn a király meg tudná támadni, és nem tudnánk biztonságosan továbbmenni.

Itt viszont biztonságban vagyunk.

Kénytelen hátrálni, de marad középen.

Megyünk előre.

Kénytelen elhagyni a tábla közepét. Megtámadja az egyik tisztet.

Maradunk az átlón, és előkészítjük a huszár helyét.

Jön vissza középre.

Megyünk az előkészített helyre középre.

Most már végleg kénytelen elhagyni a tábla közepét. Próbál nem túl távol menni a rossz saroktól.

Középre lépünk.

A rossz sarok felé lép.

Középen vagyunk.

5. Sarokba szorítás

Következő lépés a király sarokba szorítása. Először a rossz sarokba, mert úgyis arra szeretne inkább menni. A közép elfoglalása után ez már nem nehéz.

Ehhez a következő lépést kell megtenni a királyunkkal:

Ennyire azért nem egyszerű a feladat, mert a védekező király általában útban van. De nem is nehéz:

A király átlósan áll útban.

Ha nem tudunk egyenesen odalépni, ahova szeretnénk, akkor oldalazva menjünk. Méghozzá olyan irányban, hogy a másik oldalról a futó zárja el az utat.

A tábla szélére kényszerítettük a királyt. Mindegy, merre megy, csak ne menjen önszántából a futó átlóján túlra, ahonnan már nem tud visszalépni a rossz sarokba.

Most már oda tudunk lépni, ahova akartuk, a tábla szélére szorítva a királyt.

A király huszárlépésre áll útban.

Ha nem tudunk a jobbik irányba oldalazni, akkor oldalazzunk a másik irányba.

Hátrál.

Most átjövünk ide, kilépve a futó útjából.

Kénytelen a tábla szélére menni.

Bezárjuk.

6. Átvezetés a jó sarokba

Ez a végjáték legfontosabb és legnehezebb része: a királyt át kell kényszeríteni a rossz sarokból egy jó sarokba. Erre több módszer is létezik:

A W-manőver a gyorsabb (kb. 5-8 lépéssel), de mindkettő biztonságosan végrehajtható az ötven lépésen belül. A Deletang-módszert azonban nehezebb elrontani, és a Deletang-háromszögekre egyéb esetekben is szükség lehet (pl. ha az ellenfél nem tudja, hogy a rossz sarokba kell mennie).

Az első lépés mindenképpen a következő: először el kell venni a rossz sarokmezőt. Erre csak a huszár képes, a következő két mezőről:

Ezek valamelyikére kell eljuttatni a huszárt. A bal felsőre gyorsabb, mert csak két lépés (a másikra négy). Figyeljünk azonban arra, hogy melyik úton visszük oda a huszárt, nehogy pattoljuk a királyt a rossz sarokban:

Sötét lép: melyik irányba közelítse meg a kék mezőt?

Rossz megoldás: patt, a király nem tud lépni. Erre figyeljünk oda.

Ez a jó megoldás. Ha van lehetőség, válasszuk mindig a hátráló manővert, és akkor nem pattolhatjuk a királyt.

Odalépünk, és elvesszük a rossz sarokmezőt. A király most nincs pattban, mert a futó vonalát árnyékoltuk.

Sötét lép, és ugyanoda szeretne eljutni, csak a király van éppen máshol.

Bár most nincs pattveszély, a biztonság okáért mindig válasszuk a hátráló manővert.

Önszántából nem hagyja el a biztonságos sarkot.

Odalépünk, és elvesszük a sarokmezőt.

Lassítja a folyamatot, mert mi a másik irányba szeretnénk terelni.

Ilyenkor tegyünk egy várakozó lépést a futóval.

És ugyanott vagyunk, mint az előbb.

6.1. Philidor-féle W-manőver

A W-manőver úgy próbálja átvezetni a királyt a rossz sarokból a jó sarokba, hogy közben végig a tábla szélén tartja. Ez legtöbbször sikerül, de van egy pont, ahol ha az ellenfél tudja, mit kell lépni, akkor átmenetileg képes lesz elhagyni az alapsort. Ez egy nehéz pontja a műveletnek, de ha következetesen folytatjuk a W-manővert, akkor vissza tudjuk terelni, és folytatni tudjuk az átvezetést.

A módszer alapvetően úgy működik, hogy újabb és újabb mezőket veszünk el az alapsoron, hogy a király kénytelen legyen a másik irányba lépni, és közben felügyeljük a mezőket a második soron, hogy nehogy kilépjen.

A huszár és a király a következő utat járják be a W-manőver során:

A huszár egy speciális "W" alakot tesz meg, ezért W-manőver a módszer neve. Amikor a második sorban van (jó színű mezőn), akkor el tud venni egy rossz színű mezőt az alapsorban. A hátsó mezőkön csak rövid ideig van.

A király, valahányszor megteheti, lépjen egyet a jó sarok felé a harmadik soron (de csak ha a második sorban nem hagy felügyelet nélkül rossz színű mezőt).

A módszer alapszabályai a következők:

  1. Ha lehet, vegyük el a következő mezőt a király elől az alapsorban;
    1. jó színű mezőt a futóval,
    2. rossz színűt pedig a huszárral, a W-manőver folytatásával.
  2. Egyébként lépjünk a kijelölt úton a királlyal vagy a huszárral, amelyikkel lehet.
    1. Huszárral akkor léphetünk (folytatva a manővert), ha az alapsoron felügyelt rossz színű mezőre már nincs szükség.
    2. Királlyal akkor léphetünk, ha a második sorban elengedett mező jó színű (amit a futó is tud felügyelni), vagy rossz szín esetén ha már elég messze van a védekező király, hogy ne tudjon rajta kiszökni.
  3. Egyébként tegyünk várakozó lépést (amit csak a futóval tehetünk).

Első rész:

Kezdőállás az előzőek után.

Első lépés: el kell venni ezt a mezőt, hogy a király kénytelen legyen elindulni a jó sarok felé.

A manőverben sem a király, sem a huszár nem léphet visszafelé, ezért a futóval kell.

A király tehát kénytelen elindulni a jó sarok felé.

Vegyük el ezt a mezőt (1/a szabály).

Kénytelen még tovább menni.

El kell venni ezt a mezőt, hogy a király ne tudjon elszökni az alapsorból.

Rossz lépés: a király még nem engedheti el a rossz színű mezőt a második sorban (2/b).

Mert akkor a király egyszerűen visszalép...

... és csak visszalépéssel tudjuk megakadályozni, hogy kijusson.

És ugyanott tartunk.

Jó megoldás: a huszárral kell elkezdeni a W-manővert (2/a).

A királynak két lehetősége van.

Második rész, az ellenfél lépésétől függően:

Egyik lehetőség (folytatás a fenti ábráról).
A király próbál visszalépni a rossz sarok felé, de itt kivételesen nem ez a legjobb megoldás.

Egyszerűen folytatjuk a W-manővert (1/b).

Kénytelen menni tovább.

Most már léphetünk a királlyal, mert arra a rossz színű mezőre a második sorban nincs többé szükség (2/b).

Még tovább kell mennie.

Most azért léphetünk tovább a királlyal, mert az elengedett mező jó színű, amelyet a futó is meg tud védeni (2/b).

Próbál visszajönni.

És a futóval egyszerre elvesszük mindkét jó színű mezőt (1/a).

Kénytelen továbbmenni.

Folytatjuk a W-manővert (a királlyal nem léphetünk, mert azzal egy rossz színű mezőt engednénk el).

Most sem a huszár nem tudja folytatni a W-manővert, sem a király nem léphet, sem a futó nem engedheti el az alapsori mezőt. Marad tehát a várakozó lépés (3. szabály).

És eltoltuk az ábrát kettővel balra. A királynak megint két lehetősége van.

Másik lehetőség (folytatás a fenti ábráról).
Ez a jobb és trükkösebb lépés: a király próbál elszökni az alapsorról.

Most egyértelműen a királlyal kell lépni, megpróbálni megakadályozni a szökést (a másik oldalon az elengedett rossz színű mező már túl messze van).

Ha a királynak lehetősége van ellépni az alapsorból, akkor az a legjobb választás. Ez a nehéz pontja a W-manővernek; itt a módszer ismerete nélkül nagyon nehez rájönni, hogy mit lépjen a támadó.

A helyes megoldás a W-manőver folytatása, annak ellenére, hogy így a király még egy mezővel távolabb tud lépni az alapsortól. Ugyanis a huszár akkor működik jól, ha a jó színen van, tehát ha rossz színű mezőket felügyel.

A királynak lehetősége van kijjebb lépni, de van egy másik jó lehetősége is, amelyre szintén föl kell készülni.

Az egyik lehetőség, hogy kijjebb lép.

A jó megoldás: elvenni a jó színű mezőket a futóval, ezáltal bezárni a királyt egy területre a jó sarok körül.

Amely így kénytelen hátrálni (de közben próbálja megakadályozni, hogy a támadó király előrelépjen).

És most a futóval szűkebbre zárhatjuk a területet.

De térjünk vissza, és nézzük meg a másik lehetőségét.

Ez is jó lépés, és kicsit trükkösebb.

Ugyanis annak ellenére, hogy a király még mindig kijjebb tud lépni, ugyanaz a jó megoldás, mint a másik esetben, vagyis a futóval erre az átlóra kell lépni. Nagyon fontos, hogy ne a bejjebbi átlóra menjünk, mert akkor a király ki tudna szökni a jelölt mezőn.

Most lép csak kijjebb. Nyert egy lépést. Itt nem tudunk mást tenni, mint várakozó lépést tenni, azt pedig csak a futóval lehet.

De fontos: a futónak olyan helyre kell lépni, ahonnan el tudja érni a másik jelölt átlót (amely majd akkor kell, ha a királyt visszatereltük a tábla szélére).

Kénytelen visszalépni. Próbálja meggátolni a támadó király előrelépését.

Átmegyünk a szomszédos átlóra, és szűkítjük a területet.

Most már kénytelen visszalépni a tábla szélére (lehetőleg minél távolabb a jó saroktól).

És folytatjuk a manővert: a király léphet, mert a jó színű mezőt a futó is felügyelni tudja.

Távolodik a jó saroktól.

És visszatereljük a futóval. Ezért volt fontos, hogy el tudjuk érni ezt az átlót.

Ugyanúgy folytatjuk: W-manőver.

Ugyanúgy folytatjuk: várakozó lépés.

És eltoltuk az ábrát kettővel balra. A királynak ugyancsak két lehetősége van.

Harmadik rész, az ellenfél lépésétől függően:

Egyik lehetőség (folytatás).
Itt már ez a jobb megoldás.

Egyszerűen folytatjuk a W-manővert.

Kénytelen bejjebb lépni.

Léphetünk a királlyal, megvédve a huszárt.

Kénytelen bejjebb lépni.

Most mehetünk a királlyal, mert a jó színű mezőt a futó is el tudja venni.

Ha megpróbál kijjebb lépni...

... a futó visszatereli.

És bezártuk a királyt a jó sarokra, egy 1x2-es területre.

Másik lehetőség (folytatás).
Itt ez rosszabb lépés, mert önként a jobb sarok felé közeledik, és nem tud eltávolodni a tábla szélétől. Nézzük azért meg ezt is.

Egyszerűen elvesszük a következő mezőt a futóval.

Kiléphetne rögtön az alapsorból, de nyer egy lépést, ha ezt a következő lépésben teszi.

Közeledünk a királlyal.

Most lép ki az alapsorból.

És bezártuk a királyt egy 1x2-es téglalapra. Igaz, nem arra az oldalra, amelyre eredetileg akartuk.

A fent leírt módon működik a W-manőver. Egy apró kiegészítést nézzünk még: egy trükköt, amellyel picit gyorsítani lehet a módszert (egyetlen lépéssel). Azért érdemes ezt egyáltalán megemlíteni, mert ha ezt a kiegészítést megtesszük, akkor a W-manőver az elvileg lehetséges leggyorsabb módszer ebben a végjátékban.

Ez az állás több ágon is előfordult (ez most az, ahol a király már nem tud eltávolodni a tábla szélétől). Folytattuk a W-manővert, és szeretnénk még tovább folytatni.

De nem tudjuk, mert védtelen lenne a huszár. Ilyenkor a fenti módszer szerint egy várakozó lépést kell tenni a futóval (3. szabály), de van egy picit gyorsabb trükk.

Lépjünk ide a futóval. A célunk az, hogy átváltsunk a másik átlóra, közelebb a védekező királyhoz.

Megtámadja a futót. (Ha a gyengébb lépést választaná, azaz a jó sarok felé lépne, akkor ugyanaz, mint fent: vegyük el a mezőt a futóval, hogy ne tudjon visszajönni.)

Lépjünk hátra a kiszemelt átlón bárhova (csak ne a király elé, mert az patt).

És itt a gyorsítási trükk: a király most kénytelen bejjebb lépni.

Ha ugyanis visszajön...

... mattot kap.

Visszatérve: a király tehát kénytelen bejjebb lépni, onnan pedig úgy folytatjuk, mint a legutolsó ábrán (közeledünk a királlyal).

6.2. Deletang-féle háromszöges módszer

A rossz sarokból jó sarokba vezetés másik módja a Deletang-módszer. Kicsit lassabb, mint a W-manőver (kb. 5-8 lépéssel), de könnyebb, mert nincsenek olyan nehéz pontjai, amelyeket könnyű nagyon elrontani.

A módszer az ún. Deletang-háromszögeket használja. Ezek olyan területek a jó sarok körül, amelyekről a király nem tud kilépni. A Delatang-háromszögeket mindenképpen érdemes ismerni, mert nemcsak a W-manőver alternatívájaként használjuk őket a Deletang-módszerben, hanem egyéb esetekben is előjöhetnek (erről később lesz szó).

Három Deletang-háromszög van:

Nagy Deletang-háromszög

(első Deletang-háromszög)

Közepes Deletang-háromszög

(második Deletang-háromszög)

A király nem kell hozzá.

Kis Deletang-háromszög

(harmadik Deletang-háromszög)

A huszár nem kell hozzá.

A Deletang-háromszögek jellemzői:

A Deletang-módszer vázlata:

  1. Felépítjük a nagy háromszöget.
  2. Szűkítjük, és felépítjük a közepes háromszöget.
  3. Tovább szűkítjük, és felépítjük a kis háromszöget.

A háromszögek felépítésének módja:

  1. Ha a király a következő háromszög belsejébe lépett, tehát az azt elzáró átlón belülre, akkor azonnal állítsuk a futót erre az átlóra – kivéve, ha a király rögtön ki tudna szökni.
  2. Ezután a többi tisztet kell jó helyre vinni úgy, hogy közben a király ne tudjön kiszökni. Mivel a háromszög tükrözhető, ezért választhatunk, hogy a szimmetriából adódó két lehetőség közül melyiket építjük föl.

A Deletang-módszer három lépése konkrétan:

Nagy Deletang-háromszög felépítése. Kiindulási állás az, amit a rossz sarokba szorítás után kaptunk.

Első lépés: el kell venni ezt a mezőt, hogy a király kénytelen legyen balra menni (a másik irányban a saját huszárunk állja el az utat).

A futó már a jó átlón van, a huszárra még szükség van a sarokmező miatt, ezért a királlyal kell elvenni.

Kénytelen belépni a nagy Deletang-háromszög belsejébe.

Ilyenkor rá kell állítani a futót a jó átlóra. Már ott van, de útjában áll a huszár, ezért azzal el kell lépni. De hova lépjünk vele? Nézzük meg, hol lesz rá szükség.

Mivel a támadó király a jobb felső oldalon van, ezért a huszárnak az alsó oldalt kell felügyelnie (a futó jó mezőjétől kettővel jobbrább).

Induljunk el arra.

Nem tud kilépni a háromszögből. Közelít a tisztek felé, hátha meg tudja őket támadni.

A huszár ne maradjon sokáig rossz színű mezőn. Lépjünk vele a helyére.

Megtámadja a futót (és jó, hogy elléptünk a huszárral, mert különben nem tudtuk volna mindkettőt megmenteni).

Lépjünk vele is a helyére.

Próbál visszajönni, hogy a király ne tudjon közeledni.

És bezártuk a nagy Deletang-háromszöget.

Közepes Deletang-háromszög felépítése. Kiindulás: a nagy Deletang-háromszög.

A védekező király a Deletang-háromszög "szájánál" van, tehát amelyet nem a tisztek zárnak el. Innen szeretnénk egyre hátrébb nyomni őt a királyunkkal, a jelölt úton.

Föl-alá lépeget. Ahhoz, hogy hátráltassuk, kelleni fog a futó, hogy elvegye az egyik mezőt. De nem most, hanem majd ha a másikon lesz, ezért most egy várakozó lépés kell.

Fontos: a királlyal nem léphetünk erre a mezőre, mert akkor kinyílik a Deletang-háromszög, és a király kiszökhet. Csak átlósan előre léphetünk vele, ha majd lehet.

Úgyhogy a futóval kell várakozó lépést tenni.

Önszántából nem hátrál.

És most jöhetünk a futóval, amikor a király már kénytelen lesz hátrálni.

Mindegy, merre hátrál.

Most mehetünk előre a királlyal a tábla széle mentén. Vegyük észre, hogy a Deletang-háromszög nem nyílt ki, sőt, szűkült.

Próbál ellenállni.

Tegyünk egy várakozó lépést, lehetőleg zárjuk vissza a Deletang-háromszöget.

Akkor lehet szűkíteni a háromszöget, ha a király a következő átlón belülre lépett. Ezért inkább próbál kívül maradni.

Menjünk tovább előre a tábla szélén, szűkítve a területet.

Kénytelen hátrébb lépni. Most viszont léphet nyugodtan a következő átlón belülre, mert még vissza tudna jönni.

Ahhoz először el kell venni ezt a mezőt.

Úgyhogy most jön csak kijjebb, és nyert egy lépést azáltal, hogy nem az előbb jött ide.

Várakozó lépés, hogy az átlón belülre lépjen.

Ha hátrálna, akkor a királlyal mennénk előrébb. Így viszont belülre lépett a következő átlón.

Szűkítsük azonnal a háromszöget. Vegyük észre, hogy a huszár és a király továbbra is elzárnak minden rossz színű mezőt.

Hátrál, és egyébként próbál a háromszög határán maradni, hogy megakadályozza a huszár áthelyezését.

Menjünk előre.

Hátrál.

Szeretnénk a futót az átlón a legjobb helyre vinni, tehát a tábla szélétől a második mezőre. A tükrözés miatt két eset lehetséges.

De az egyiken leütné a király, ezért a másikra lépünk.

Tudja, hogy most a huszárt szeretnénk a jó helyre vinni, ezért ellenáll.

Várakozó lépés, és egyúttal előrehaladás. A királynak nincs szerepe a következő Deletang-háromszögben.

Kénytelen visszamenni.

Elindulunk a huszárral oda, ahol a közepes Deletang-háromszögben lennie kell.

És hiába próbál kiszökni...

... mert éppen időben befejeztük a közepes Deletang-háromszöget.

Kis Deletang-háromszög felépítése. Kiindulás: a közepes Deletang-háromszög.

A védekező király próbál a közepes Deletang-háromszög "szájánál" maradni, amely most a vékony része. Feladat, hogy a királyunkkal bejjebb szorítsuk, a jelölt úton.

Induljuk el.

Próbál ellenállni.

Várunk.

Kénytelen visszalépni.

Szorítsuk bejjebb.

Kénytelen tovább hátrálni (de nem megy önszántából a következő átló mögé).

Szorítsuk tovább.

Nem hátrál, de kénytelen a következő háromszögön belülre menni.

Úgyhogy azonnal lépjünk a bejjebbi átlóra, szűkítve a háromszöget.

Megtámadja a futót (de a huszár miatt nem fog tudni kiszökni).

Maradjunk az átlón.

Mindent elkövet, hogy ne tudjuk bezárni az utolsó háromszöget.

Tegyünk egy várakozó lépést.

Kénytelen hátrálni.

És bezártuk a kis Deletang-háromszöget.

A kis Deletang-háromszögben a király be van zárva a jó sarokba, egy 1x2-es területre. Innen már könnyű mattot adni.

7. Matt végrehajtása

Bármelyik módszerrel is, de beszorítottuk a királyt a jó sarokba, egy 1x2-es területre, a következőképpen:

Az állás fontos jellemzői:

Ilyen állásból két vagy három lépésben mattot lehet adni. Az utolsó két lépésben a tisztek egyenként elveszik a két mezőt, a futó a jó színűt, a huszár pedig a másikat. Mindegy, milyen sorrendben, de fontos, hogy közben ne engedjük ki a királyt, és hogy mindkét lépés sakk legyen (különben pattolnánk a királyt). Ha nem tudunk rögtön ilyen lépést tenni, akkor először tegyünk egy várakozó lépést.

Nézzünk három lehetőséget:

A király kint van. Matt két lépésben.

Adjunk sakkot, és vegyük el a rossz színű mezőt. Vigyázat: olyan irányba lépjünk, ahol nem leszünk útban a futónak.

És matt a futóval.

A király bent van. Matt három lépésben.

Most csak a futóval tudnánk sakkot adni, de akkor elengednénk a harmadik mezőt. A huszárral pattolnánk, ezért inkább várunk.

Most már tudunk sakkot adni, de továbbra is figyeljünk, hogy ne álljunk a futó majdani útjába.

És matt a futóval.

A király bent van, de a futó jobb helyen. Matt két lépésben.

Azért jobb a futó itt, mert innen sakkot tud adni úgy, hogy közben megtartja a harmadik mezőt is.

És mattot adunk a huszárral. Vegyük észre, hogy ha a futó ezen a jobb helyen van, akkor egyik irányban sincs útban a huszár.

Most nézzük meg, hogy mit kell tenni, ha még nem teljesülnek a fenti feltételek:

Nem a futó zárja el a harmadik mezőt, hanem a huszár. Vegyük el a mezőt a futóval is.

Két irányból tehetjük ezt meg.

Bár a másik helyre egy lépésben lehetne menni, a futó itt sokkal jobb helyen lesz.

Ideléptünk, elvettük a futóval is a harmadik mezőt, így a huszár már szabadon mozoghat.

A huszár jó helyen van, mert két lépésre áll a célmezőtől. De vegyük észre, hogyha a futót a másik helyre vittük volna, akkor most a huszár nem lenne jó helyen, mert a közbülső mezőn útban lenne a végső mattképben.

Megint a huszár zárja el a harmadik mezőt, nem a futó.

A másik baj az, hogy a huszár túl messze van a célmezőtől (négy lépésre). Az egyik lehetőség az lenne, hogy az előző módon jó helyre visszük a futót, majd jobb helyre lépünk a huszárral.

De van gyorsabb megoldás: váltsunk át a tábla másik szélére.

És most már a futó zárja el a területet.

És vegyük észre, hogy a huszár hirtelen jobb helyen lett: két lépésre a célmezőtől, olyan úton, amely nem lesz útban a futónak.

8. Nem optimális védekezés

A fentiekben, különösen a közép elfoglalása során azt feltételeztük, hogy a védekező király, ha középen már nem tud maradni, próbál minél közelebb kerülni a rossz sarokhoz, ahol biztonságban van. Ez a helyes védekezés, így tudja a legtovább hátráltatni a mattot. De fölmerülhet a kérdés, hogy mi a teendő, ha mégsem ezt teszi.

Nézzük néhány példát:

Közép elfoglalása. A fenti módszer szerint szeretnénk a királlyal átmenni a másik középmezőre. Tegyük fel, hogy a védekező király útban áll, mert nem tudja, hogy ilyenkor a rossz sarok felé kéne mennie.

A megoldás: építsünk egy falat, zárjuk el az utat a rossz sarok felé, hogy most már akarattal se tudjon visszamenni.

Kénytelen a jó sarok felé menni.

Szorítsuk a királyt egy nagy Deletang-háromszögbe a jó sarok körül.

Nem hátrál, ha nem muszáj.

A háromszög felépítését most nem tudjuk folytatni, mert a királynak és a huszárnak is védeni kell a rossz színű mezőket. Tegyünk egy várakozó lépést.

Továbbra is oda-vissza lépeget, nem hátrál.

Akadályozzuk ezt meg.

Kénytelen közeledni a jó sarok felé.

Most már lehet folytatni a Deletang-háromszög felépítését.

Visszajön.

Bezártuk a Deletang-háromszögbe ebből az irányból.

Most zárjuk el a száját is.

És kész a Deletang-háromszög.

Egy másik korábbi példából indulva megint tegyük fel, hogy a király nem a rossz sarok felé lép.

Megintcsak szeretnénk bezárni egy Deletang-háromszögbe. Első lépés: vegyük el ezt a rossz színű szökési mezőt.

Megy a másik irányba. (Ha a tábla szélére menne, akkor szorítsuk oda a királlyal).

Kezdjük felépíteni a háromszöget.

A huszárt is a helyére visszük. Mivel a támadó király a felső oldalhoz van közelebb, ezért a huszár a bal oldali helyére megy.

A huszárt a helyére vittük, már csak a király van hátra, hasonlóan, mint az előbb.

9. Miért rossz a rossz sarok?

Eddig nem volt arról szó, hogy miért nem lehet a rossz sarokban mattot adni, csak kijelentettük, hogy nem lehet.

Nézzünk néhány próbálkozást:

Mindkét tiszt készen áll a sakkadásra.

Sakk a futóval.

Hoppá: a királyt semmi nem kényszeríti, hogy a sarokba menjen. Csak akkor lehetne mattot adni, ha önszántából oda menne.

A királyt zárjuk be a huszárral a rossz sarok körüli 1x2-es téglalapba.

Sakk az egyik tiszttel.

Most szeretnénk a huszárral sakkot (és egyúttal mattot) adni.

A baj az, hogy ezt csak jó színű mezőről tudná megtenni, de oda innen csak két lépésben tudna eljutni, azalatt pedig pattolnánk a királyt.

Harmadik próbálkozás

Most próbáljunk időt nyerni a huszárnak, hogy átmenjen oda, ahonnan felügyelni tudja a sarokmezőt.

Először csak a szökési mezőjét vegyük el, de ne adjunk még sakkot.

Elindulunk

Megérkeztünk, de pattot adtunk. Márpedig muszáj volt a huszárral lépni, különben a király kiszökhetett volna.

A fenti próbálkozások nem sikerültek. Érezhetjük, hogy az a probléma, hogy a királyt egy 1x2-es téglalapra bezárni csak a huszárral lehet, viszont onnan nem tudjuk egy lépésben az ugyanolyan színű sarokmezőt megtámadni.

Néhány próbálkozás sikertelenségéből természetesen még nem következik, hogy másképpen sem lehet. Hogy ezt kizárjuk, induljunk ki az összes lehetséges mattképfajtából, amely a rossz sarokban előfordulhat, és számoljunk visszafelé, hogy hogyan lehetett azt létrehozni:

Matt a sarokban.

Az utolsó lépés nyilván a huszárral történt. Bárhonnan is lépett ide, az biztos, hogy a most felügyelt mezői nem voltak meg előtte.

Ezelőtt nyilván a király lépett.

A probléma a következő: amikor itt a futó sakkot adott, a királyt semmi nem kényszerítette arra, hogy a sarokba lépjen. Ha kijjebb lép, nem történt volna meg a matt.

Matt a sarok mellett.

Az utolsó lépés nyilván a futóval történt, bárhonnan az átlón kívülről.

Honnan lépett ide a király? Ha kintről, akkor nem kényszerítette semmi, hogy oda lépjen. Tegyük fel tehát, hogy a sarokból jött.

Az utolsó lépés itt nyilván a huszárral történt. Bárhonnan is jött, egyik mostani felügyelt mező sem volt meg.

Ezelőtt nyilván a király lépett a sarokba.

De itt is ugyanaz a probléma, mint az előbb: a királyt semmi nem kényszerítette, hogy a sarokba lépjen.

Matt a sarokban.

Nyilván a huszár lépett utoljára. Mindegy, honnan.

Azelőtt pedig nyilván a király.

Ugyanaz a probléma: a királyt nem kényszerítette semmi arra, hogy a sarokba lépjen.

Lásd még